Ragasztóbevonatos textíliák ismertetése

  A ragasztóbevonatos textíliák egyik oldala hőre lágyuló ragasztóanyaggal van bevonva. A textilanyag lehet:

Szövött (pamut, viszkóz, poliészter, 50 - 80 g/m² a területi sűrűsége),

Kötött (lánchurkolt poliamid, 30 - 50 g/m² a területi sűrűsége, ezt vékony áttetsző anyagok aláragasztására használják és lánckötött viszkóz, poliészter, 60 - 70 g/m² a területi sűrűsége, ezt rugalmas betétanyag felsőruházat aláragasztására használják),

Nem szőtt, ún. termovliesek (területi sűrűségük 12 - 150 g/m² ezeket elsősorban poliészter vagy poliamid szálakból készült finom, lágy fogású anyagok ragasztására használják).

Mi a ragasztás célja?

A ragasztás célja:

a felületek merevítése – síkragasztás teljes felületen, pl. eleje rögzítése egységes sima felület biztosítása,

rögzítőszalag beragasztása – alkatrészek formázása, nyúlás megakadályozása, mérettartás biztosítása,

hajtások élének rögzítése, élek kialakítása (hasítékok, aljavonal, pántok, övek),

varrás helyettesítése – pl. alja felhajtás, alkatrészek egymáshoz rögzítése,

díszítés – embléma, hímzés alkatrészre ragasztása.

Alapöltés típus fajtái:

Fűzőöltés – a tű átfűzi a varrócérnát az anyagon, a tűbe fűzhető varrócérna hossza korlátozott;

Huroköltés – a tűbe fűzött varrócérna és a lekötő varrócérna kölcsönösen és azonosan hurkolja át egymást, a lekötő alsó varrócérna meghatározott hosszúságú lehet, mivel a végét is át kell fűzni a felső varrócérna hurokján;

Egyfonalas láncöltés – minden egyes következő hurok leköti az előző hurkot, a tűbe fűzött varrócérna hossza tetszőleges, könnyen bomlik, általában ideiglenes varrásokra alkalmazzák;

Kétfonalas láncöltés – a tűbe fűzött varrócérna és a lekötő varrócérna hurokjai kölcsönösen rögzítik egymást, mindkét varrócérna tetszőleges hosszúságú lehet.

Gépi öltések és varratok

Öltéstípusok: az MSz 19350/4. szabvány szerint nyolc „százas” csoport van:

100-as csoport: egyfonalas láncöltések.

200-as csoport: egyfonalas fűző – kézi – öltések.

300-as csoport: huroköltések.

400-as csoport: kétfonalas láncöltések.

500-as csoport: szegővarratok.

600-as csoport: fedővarratok.

700-as csoport: egyfonalas huroköltés.

800-as csoport: biztonsági varratok

A szabvány összesen 83 öltéstípust tartalmaz – 47 egysoros és 36 többsoros varrat. A varrástípusok a képzés elve szerint:

Átmenők – az anyag mindkét oldalán látszik.

Nem átmenők – rejtett öltésekből áll -, csak az anyag egyik oldalán látható. Két fajtáját különböztetjük meg, az egysorosakat és a többsorosakat (lehetnek azonosak vagy különbözőek, ill. függetlenek vagy összekapcsoltak). Az öltés típusok képzési elvük szerint lehetnek alapöltések és módosított öltések. Az alapöltések: képzési módja egymástól alapvetően eltér, ezekből levezethető az összes többi öltéstípus.

Milyen falytái vannak az összevarrásnak?

 Az összevarrás fajtái:

Általában oldal, váll, hátközép, ujj, toldások, felvágott formázóvarrások összevarrása. Öltéstípusok, például: hurok- vagy kettős láncöltés.

Kötött kelmék alkatrészeinek összevarrása és egyidejűleg szegése is. 

Háromfonalas szegővarrat vagy cikcakk öltésű varrat.

Ruhák, blúzok, fehérneműk oldal-, váll-, ujj összevarrása és egyidejű szegése. Biztonsági varrat.

Ing, blúz ujjának összevarrása. 

 Huroköltés.

Betétvásznak formázóvarrásai, bőr alkatrészek átlapolt összevarrása. Huroköltés.

Ingek, munkaruhák alkatrészeinek összevarrása és egyben szegése. Kéttűs hurok- vagy kettősláncöltésű varrógép, hajtogató készülék.

Kötött kelmék alkatrészeinek összevarrása szemenként, „láncolás”. Egy- vagy kétfonalas láncöltés.

Bőr- és műbőrkabát, stb. alkatrészek összevarrása után szétvasalt varrásszéleinek áttűzése. Huroköltés, esetleg kéttűs gép.

Női ruha, blúz vállrész, eleje összevarrás szegély közéfogásával. Huroköltés, vezetőkészülék.

Átlapolt összevarrás nyitott széllel, díszítőelemmel bőrruházaton.