Ragasztást befolyásoló tényezők

A ragasztandó textíliák sajátosságai: nyersanyag összetétel, szerkezet, kikészítés, nedvességtartalom,

A ragasztóanyag: összetétele, mennyisége,

A ragasztási körülmények: a présfelületek hőmérséklete – a ragasztandó felületek hőmérséklete, a felületi nyomás, a préselési idő, illetve a ragasztási folyamat időbeni kialakítása.

Mit vegyünk figyelembe a vetex minőségénél?

Olyan szilárdságú kötésre van szükség, amely a viselés és kezelések hatásaival szemben tartós összeköttetést biztosít.

Elvárások a ragasztás minőségével szemben:

technológiai felhasználhatóság (szabható, varrható),

merevség, rugalmasság, fogás,

légáteresztő képesség és nedvességáteresztő-képesség,

átütésmentesség,

a ragasztott anyagok ragasztás után sima és változatlan felületűek,

szagtalanság.

Ragasztóbevonatos textíliák ismertetése

  A ragasztóbevonatos textíliák egyik oldala hőre lágyuló ragasztóanyaggal van bevonva. A textilanyag lehet:

Szövött (pamut, viszkóz, poliészter, 50 - 80 g/m² a területi sűrűsége),

Kötött (lánchurkolt poliamid, 30 - 50 g/m² a területi sűrűsége, ezt vékony áttetsző anyagok aláragasztására használják és lánckötött viszkóz, poliészter, 60 - 70 g/m² a területi sűrűsége, ezt rugalmas betétanyag felsőruházat aláragasztására használják),

Nem szőtt, ún. termovliesek (területi sűrűségük 12 - 150 g/m² ezeket elsősorban poliészter vagy poliamid szálakból készült finom, lágy fogású anyagok ragasztására használják).

Mi a ragasztás célja?

A ragasztás célja:

a felületek merevítése – síkragasztás teljes felületen, pl. eleje rögzítése egységes sima felület biztosítása,

rögzítőszalag beragasztása – alkatrészek formázása, nyúlás megakadályozása, mérettartás biztosítása,

hajtások élének rögzítése, élek kialakítása (hasítékok, aljavonal, pántok, övek),

varrás helyettesítése – pl. alja felhajtás, alkatrészek egymáshoz rögzítése,

díszítés – embléma, hímzés alkatrészre ragasztása.

Alapöltés típus fajtái:

Fűzőöltés – a tű átfűzi a varrócérnát az anyagon, a tűbe fűzhető varrócérna hossza korlátozott;

Huroköltés – a tűbe fűzött varrócérna és a lekötő varrócérna kölcsönösen és azonosan hurkolja át egymást, a lekötő alsó varrócérna meghatározott hosszúságú lehet, mivel a végét is át kell fűzni a felső varrócérna hurokján;

Egyfonalas láncöltés – minden egyes következő hurok leköti az előző hurkot, a tűbe fűzött varrócérna hossza tetszőleges, könnyen bomlik, általában ideiglenes varrásokra alkalmazzák;

Kétfonalas láncöltés – a tűbe fűzött varrócérna és a lekötő varrócérna hurokjai kölcsönösen rögzítik egymást, mindkét varrócérna tetszőleges hosszúságú lehet.